Blog

#koraifejlesztes #izomtónus #konduktor #konduktorvagyok #pacsirtatorna

 

Fejlesztés-Prevenció- tanácsadás kapcsolata

Tényleg minden babának “kell” fejlesztésre járnia? Gyakran tálalom magam szemben ezzel a kérdéssel és azt kell hogy mondjam (bár magam ellen beszélek) NEM!! 

Van egy kedvenc mondatom egy szülő csecsemő konzulens kollégámtól: egy családdal onnantól kell (és szabad) foglalkozni, hogy a SZÜLŐ úgy érzi kérdése vagy megoldandó problémja van.
Ugyanúgy a munkám része MEGNYUGTATNI a szülőt és ameddig igénye van rá “fogni” a kezét, segíteni a babáját a fejlődés útján.
Mit értek ez alatt?
Minden alkalommal, ha jön a család megnézni a baba izomtónusát, mozgasfejlődését, játék tevékenységet, kognitív és beszéd fejlődését és szociális fejlődését.
Ezekről a területekről visszajelzést adni. Ha minden rendben, az a legjobb->ez egy tanácsadas😉🙏 ha szükség bármilyen prevenció, akkor azt őszintén, érthetően megbeszélni a szülővel, úgy hogy közben nem ijesztgetem a szülőket valótlan dolgokkal (nem kúszik ➡️tuti diszlexiás lesz…vannak egyéb kijelentések is, amikkel azért tudnék vitatkozni…de talán majd egy következő posztban írok ezekről). Ha pedig folyamatos fejlesztés vagy egyéb vizsgalatot tartok fontosnak, azt is megbeszélni a szülővel.
Maradjunk egy preventív jellegű tanácsadásnál. Mit szoktunk általában “tanácsolni”. Arra nagyon ki vannak éhezve a szülők, hogy milyen játékot vegyenek a gyerekeknek es azzal hogyan tudnak játszani. Át szoktuk beszélni, hogy milyen mondókákat kezdjenek el mondogatni a gyerekeknek ( Rövid egyszerű dallamos mondóka). Az anyukákat mindig szoktuk bíztatni, hogy kezdjenek el játszóra járni (tudom hogy nagyon hideg van, de ha jobb az idő akkor azt érdemes kihasznalni) es ülő babát már nyugodtan be lehet tenni a babahintaba és lehet neki énekelni is. Nem kell kétségbe esni ha esetleg nem tetszik a babának elsőre (fokozatosság elve->először megnézni együtt, aztán meglökni együtt, majd beleültetni és ha minden rendben, mehet is a hintázás). Szoktuk bíztatni a szülőket, hogy a babákat “vonják” be a főzésbe (már ha van erre idő). Fogja meg a nyers tésztát, a zoldsegeket, az edényt…mindent, ami biztonsagos. A babának egy idő után az lesz érdekes, amivel a felnőtt foglalkozik és az lesz a játék is. Ez egy nagyon fontos időszak az agy fejlődés ⬇️

pacsirtatorna's profile picture

szempontjából. És hát amit valójaban megtapasztal arról lesz az agyában emlékképe. A kúszni tudó baba szeretné felfedezni a vilagot és onnantól nincs megállas. Minden érdekli, mindent magába akar szippantani. Es az agy ebben az időszakban a legfogékonyabb a tanulasra. A 2. életév végére az agy mérete eléri a felnőtt agynak kb. a 2/3-át (ez a fizikai mérete). De vissza a prevencióhoz. Azt is meg szoktuk beszélni, hogy mit lehet otthoni körülmények között tornázni. Lehet karban, pledben, hintában, nagylabdan hintazni->figyeljünk a baba jelzéseire es ne ingereljük túl. Lehet akadálypályázni (párnak, alagút, bunker). Ülő babával lehet már “páros” jatekokat jatszani (húzz húzz engemet). Nagyon szeretik a “tapiköveket”. Szoktuj tanácsolni a bújocskázást 😉 és sok sok játekot, ami életkorban és érettségben megfelel és a szülők is “magukénak’ érzik. Ugyan mindig házifeladatként hivatkozom a játékokra, de ez a mindennapokba könnyen beilleszthető játék- ami azért annyira már nem is feladat. Fontos, hogy a baba szeresse! Sok sok pszichológiai kutatás bebizonyitotta már, hogy az agy akkor tanul, ha élvezzük a tevekenyseget. Ha fáj vagy nem jó a babának és sírás az egész, akkor abból nem fog profitálni és a szülő is csak a végét várja az egész folyamatnak. Biztatjuk a szülőket, hogy élvezzél ezt az időszakot!! Ez egy annyira cuki és visszahozhatatlan időszak. Feleslegesen SOHA nem tanácsolunk TERÁPIÁS folyamatot. Nem gyorsítjuk a gyerek mozgasfejlődését, alkalmazkodunk a család lehetőségeihez, kedvesek és türelmesek vagyunk💕 és nagyon szeretjük amit csinálunk 💕 bízom benne, hogy ez átjön a szülőknek is, akkor is ha preventív jelleggel járnak hozzánk és akkor is ha folyamatos fejlesztésen vesznek részt nálunk. Mindannyian nagyon hálásak vagyunk a bizalmatokért💕🐦

 

 

Mi az a korai fejlesztés?

Az előző posztomban írtam nektek a tanácsadás- prevenció- fejlesztés kapcsolatáról.
Most arról írok, hogyan történik a fejlesztés.
Tanácsadás és a prevenció (bár ez nem minden esetben) alapjában véve mehet háziorvosi és/vagy védőnői együttműködéssel. Mi pl a kerületi háziorvosi és védőnői rendszerrel szorosan együtt dolgozunk🤝és sok sok kisgyereket és családját úgy fogadunk, hogy küldte a védő néni. Ha preventív jelleggel kezelünk pl egy magzati lábtartást, ami még nem kóros (háziorvos és a kórházi záró nem nevezi kórosnak), én azért elküldöm a családot a gyerekortopédiára (de ez is attól függ, hogy milyen az a lábacska🦶👣). Nincs egységes recept➡️egyénre szabott tanácsadás, prevenció és fejlesztés van.
Kinek “kell” fejlesztés?
Az idegrendszert akkor KELL fejleszteni, ha az sérülés, szindróma vagy egyéb okok miatt nem megfelelő irányt vesz a fejlődése. Ebben az esetben egy fejlesztéssel “jó” irányt tudok mutatni. Ez a fejlődésbe történő “belenyúlás”, ami ép idegrendszer esetén NEM kell. Ha kicsit gyorsabban vagy lassabban is fejlődik a baba(ebben az esetben preventív jelleggel fogadom a babákat), de megfelelő a fejlődés útja. A felesleges fejlesztés a tévhittel ellentétben ÁRT a babának.
A fejlesztés megkezdéséhez ELENGEDHETETLEN A SZAKORVOSI vizsgálat (neurológus, szemész, fejlődés neurológus). Ő mondja ki a diagnózist (amennyiben azt pici korban fel lehet állítani), ami alapján fejlesztek.
Óva intek minden szülőt attól, hogy szakorvosi vizsgálatok nélkül egy fájdalmas és hosszú terápiába belemenjen a babájával . A fejlesztés megkezdése előtt megtörténnek az orvosi és a pedagógiai vizsgálatok (konduktor általában mozgást vizsgál, de más szakirány is jelen van a pedagógiai vizsgálatokban: gyógypedagógus, pszichopedagógus-kognitív területeket vizsgálják). Én nagyon szeretek team-ben dolgozni. Sokkal komplexebb képet kapok a babákról👣Az általam képviselt módszer nem fejleszti feleslegesen a babákat 💕🙋♀️ Ha kell tanácsot ad, ha kell preventív jelleggel után követ és ha kell szakorvossal együtt fejleszt. #pacsirtatorna #kondutorvagyok #koraifejlesztés #fejlesztés

 

 

Félreértett diagnózisok

Ki az, akinek a babája ép idegrendszerű (tehát az áll a lelete végén, hogy: negatív) és mégis talál ilyen kifejezéseket az orvosi leletben, hogy alkati hipotón vagy épp enyhén spasztikus?

Nem vagyok orvos. Nem is bírálni szeretném őket. Sok esetben találkozom ilyen típusú lelettel.

Ha nem kéri ki a szülő az orvos pontos magyarázatát, akkor mit fog csinálni? Kiguglizza ezeket a szavakat és nagyon tág a repertorja a válaszoknak. A szülőket sokszor buzdítom arra, hogy kérdezzenek az orvostól távozás előtt, vagy menjen vissza a kérdésével (tudom, hogy nem könnyű és a fogadtatás sem feltétlen pozitív).

A szakma, ahogy az már a korábbi posztomból is kiderült, nem használ feltétlen egy nyelvet és a különböző kifejezések alatt sem érti feltétlen ugyanazt.

Szóval van a neurológiai értelemben vett hipotón és spasztikus, ami alatt a legtöbb szakma azt érti, hogy az izomrendszer vagy túl laza (hipotón) vagy túl feszes (spasztikus). Ezek az eltérések idegrendszeri sérülés következményei és feltétlen FEJLESZTÉSRE/HABITÁCIÓRA/REHABILITÁCIÓRA szorulnak.

Amikor az orvos azt mondja, hogy „semmi baja”, csak egy kicsit „hipotón”, akkor az azt jelenti, hogy alkatilag a gyerek lazább, mint az átlag, de a fejlődése ép irányt vesz. Egyszerűen „így van összerakva”, ezt „kapta” a szüleitől. Ebben az esetben egyéni elbírálás, hogy szükséges- e fejlesztés, vagy elég egy preventív jellegű utánkövetés, vagy épp egy tanácsadás.

Ha az orvos azt mondja, hogy semmi baja, csak egy- két izomcsoportja kicsit „spasztikusabb”, akkor ugyanúgy egyéni elbírálás a folytatást illetően.

Tökéletes izomtónus (tehát olyan, amire ne férne rá egy kis masszázs itt- ott vagy ép egy kis torna) nincs. Nem kell senkit (a babákat sem) „tökéletessé” tornázni és masszírozni. Sok esetben el lehet fogadni ami van és abból kihozni a legjobbat (pl. egy hipotón 5 évesnek nem fogom ajánlani, hogy menjen boxolni, de fogom ajánlani, hogy menjen úszni).

Ha jön hozzám egy szülőpáros, ahol látom, hogy mindkét szülő tartási problémákkal küzd, akkor értem, hogy honnan a gyereknek a „hipotón” izomtónusa. Ebben az esetben preventív (tehát megelőző) jelleggel segítem a baba, majd a bölcsis vagy az ovis fejlődését (azért, mert a szülőnek is van tartási problémája, nem feltétlen kell, hogy a gyereknek is legyen).

Ami viszont fontos: nem sürgetem (hipotón gyerekeket sürgetni szerintem óriási hiba-> azért „lassabb” a fejlődése, mert az izma nincs megérve a következő fázisra, több idő kell a megerősödéshez, ahhoz meg többet kell mozognia), nem „nyomom” vissza (a spasztikusabb babákra jellemző, hogy mindent gyorsan akarnak, erre szoktam mondani, hogy az „izma” már akarja, de kognitívan még nem áll készen a következő lépésre).

Segítem a természetes fejlődését, megfelelő környezetet segítek kialakítani, de nem nyúlok bele az ép idegrendszer útjába, ha nem szükséges. Ha pedig szükséges (ez tényleg nagyon egyéni), akkor azt igyekszem nagyon nagyon rövid idő alatt megoldani (általában 4-5 kezelés). Játékosan, aktív-passzív gyakorlatokat használok, énekelek, magyarázok a szülőnek (sokszor megmutatom a szülőn, hogy most mit fog érezni a baba), partnerként tekintek a babára és amennyire csak lehet, bevonom abba, ami éppen történik vele.#konduktorvagyok #pacsirtatorna #koraifejlesztés

 

Pillanatkép a babatornáról
 

Sírós babák

#konduktorvagyok #koraifejlesztes #sírosbabaSok anyuka és apuka keres meg azzal a problémával, hogy sír a babája, vagy éppen nem alszik és/vagy a táplálás is nehezen megy. Előfordult, hogy orvos küldte mozgásfejlesztésre, mondván, hogy az ártani biztosan nem árt (tévhit- igenis sok mindenbe beleszólhat egy felesleges fejlesztés). “Hátha a tornától majd abbamarad a sírás.”

Végig beszélünk mindent (felveszem az anamnézist) a szülővel és kiderül számomra, hogy igazából „az alap nincs meg”, nem alszik a gyerek (szóval anya sem sokat), nem eszik a gyerek és rengeteget sír. Az egész család a megoldást várja, mert már mindenki nagyon feszült. A megoldásért bármit megtesz egy kimerült szülő. Ezt pedig szakemberként nem szabad kihasználni és felesleges köröket futtatni a családdal.

Egy nem megfelelően feltárt probléma magával hozhatja a nem megfelelő megoldást. Ebben az esetben az un. Maslow-i piramist a feje tetejére állítjuk. „Nem baj, ha nem alszik, nem eszik”, sőt néha retteg egy egy új helyzetben (biztonság érzet) és az sem baj, hogy egyébként haragszik az anyukájára-> lényeg, hogy tornázik és “okos lesz az iskolában”.

A mozgásfejlesztés tényleg egy csoda; sok esetben annyit tanul az idegrendszer, hogy fejlesztőként is csak ámulok, vagy van, hogy egy tartási problémát sikerül megelőzni a preventív szemlélettel 😊de (sajnos) a mozgásfejlesztés nem egy csodaszer. A mozgásfejlesztéssel mozgást fejlesztek (és persze azon keresztül az idegrendszert és a magasabb kognitív funkciókat), de nem biztos, hogy képes vagyok „az alapokat” fejleszteni vele; evést, alvást, biztonságérzetet, hőszabáylozást….Képzeljük csak el, hogy éhesen, fáradtan megyünk edzeni. Nem fog jól esni. Valami ilyesmi történhet egy babával, akinek a regulációs zavarát mozgásfejlesztéssel igyekszem megoldani (Az egész kicsi babáknál, kisgyerekeknél gyakran előforduló alvási, altatási nehézségeket, etetési problémákat, a nagyon gyakori (excesszív) sírást összefoglalóan regulációs zavaroknak nevezzük” forrás: https://szulocsecsemo.hu/regulacios-zavarok/)Fejlesztőként arra vagyunk hivatottak, hogy a legjobbat adjuk a gyereknek. Nem egy esetben az a legjobb, ha mérlegelünk, hogy mi a legjobb a gyereknek. Ebben az esetben, amivel kezdek: bevonok egy szülő-csecsemő konzulenst (Az integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzultáció a koragyermekkor (0-5 év) időszakában használható prevenciós és intervenciós módszer. A korai érzelmi- és viselkedésszabályozási problémák (regulációs zavarok), kapcsolati nehézségek, és egyéb korai testi-lelki problémakörök kezelését, enyhítését célozza meg, ezzel támogatva a kiegyensúlyozott szülő-gyermek kapcsolatot és a harmonikus fejlődés lehetőségét., forrás: https://www.iszcsk.com/modszer) a munkámba és a család életébe. Amit érdemes megfigyelni szülőként, hogy mennyit sír a baba: három héten keresztül, egy héten legalább háromszor, egy nap minimum 3 órát sír a baba-> 3x3x3 -> ebben az esetben lehet, hogy a háttérben regulációs zavar van, ezen a vonalon kellene elindulni (ezt egy gyermekorvos mondta, amit remélem hamarosan ti is hallani fogtok induló podcast csatornánkon 😊 ). Minél kisebb a baba, annál nehezebben szabályozza önmagát. Idővel a sírós babák megfelelő segítség híján is kevesebbet fognak sírni, mert ahogy fejlődik, képessé válik önmagát szabályozni.

A fejlesztést/prevenciót én akkor kezdem meg, ha a Maslow-i piramis alja rendben van (eszik, alszik a gyerek), biztonságban érzi magát és kötődik az anyukájához és valóban van valami problémája.

Arra buzdítom a szülőket, hogy mielőtt belevágnák a fejüket bármi hosszabb dologba, kicsit hallgassanak önmagukra, arra a kicsi belső hangra, hogy az mit mond. Valóban a mozgással van a baj?

És egyébként tanácsadás vagy preventív jelleggel még mindig vissza lehet menni a konduktorhoz.

Szeretettel ajánlom @rozsegross Insta oldalát. Nagyon hasznos tippekkel látja el a szülőket nap, mint nap. Mint szakember és mostmár mint anya is nyakig benne van a kisgyermekes életeben 😃

 

#koraifejlesztés #pacsirtatorna #szenzorostorna




Mozgásfejlődési skála- mi számít hiteles forrásnak?

Ma szülőként két teljesen ellentétes dologgal találja magát szemben a szülő, ha arra keresi a választ, hogy „hogyan fejlődik egy ép csecsemő”. Az egyik oldal azt mondja, hogy tornáztatni, fejleszteni, „tudatosnak” lenni, a másik oldal, pedig legyint- hagyjuk, majd fejlődök magától.Nos, én az arany középutat szoktam tanácsolni. Figyeljünk arra, hogy a babánk ne fejlődjön „túl gyorsan”, illetve „hogy ne fogadjuk el, hogy lusta”. Legyen optimális a környezet, megfelelő motiváció. A szülő „kicsit” legyen tudatos (nem kell minden hónapot végig izgulni), merjen a szülő kérdezni. Sok weboldalon látok mindenféle mozgásfejlődési skálát. Annyira nem kell feltaláni szerintem a spanyolviaszt, ugyanis ez egy régóta kutatott téma és rengeteg skála létezik. Vannak ismertebbek és kevésbé ismertebbek (sok olyan skála is létezik, ami a szakmai körök számára egyáltalán nem ismert, a szülők mégis annak hisznek).A szülőknek azt szoktam tanácsolni, hogy válasszanak ki egy számukra szimpatikus skálát és az alapján figyeljék babájuk fejlődését.Én most betettem egy táblázatot, ami NEM AZ ÉN TÁBLÁZATOM (több helyen látni azt is, hogy kialakítottam a „saját táblázatomat”). Egy „saját táblázat” kialakításához hosszú évek kutató munkájára lenne szükséges (megfigyelek 100-200 babát születésüktől kezdve, majd utána átlagolom, hogy mit, mikor kezdtek el. Ennél még igényesebb munka lenne, ha azt is után követnék, hogyan teljesítenek később az iskolában, milyen a tartásuk stb…. egyszer lehet, hogy csinálok egy ilyen kutatást, de mostanában biztos, hogy nem). A Lóczy -féle táblázat kialakításakor ez történt. (https://regi.tankonyvtar.hu/…/2011_0001…/ch02s03.html ). Hosszú éveken keresztül megfigyelték a babákat (magyar babákat) és átlagoltak, hogy mit mikor kezdtek. A neurológusok ezekre szoktak „felfigyelni”:- 6 hónaposan még nem forog- 10 hónaposan még nem kúszik/mászik- 12 hónaposan még nem áll fel- 18 hónaposan nem jár (innentől datálják egyébként a megkésett mozgásfejlődést, aminek rengetek előjele van). Sok esetben első körben egy tanácsadás/prevenció is elég lehet a babának és a szülőknek, ahhoz hogy a mozgásfejlődés egyébként rendben legyen. Nem biztos, hogy kell egyből a terápia/fejlesztés/gyógyítás. Továbbra is hangsúlyozom a tanácsadás és prevenció fontosságát, ami nem egyenlő a fejlesztéssel!!!Anyukák, apukák! Nézegessétek a táblázatot és a babátokat, illetve hallgassatok arra a belső hangra, ami segít 😊 Érdeklődő, nyitott babám van? A fejlődése ütemes? Figyel? Nevet? Játszik? „Megszerzi” amit szeretne? Ha úgy érzitek, hogy valami még sincs rendben, akkor kérjetek első körben tanácsadást/prevenciót és ne hosszan elnyúló, akár fájdalmas kezelést! (A poszt ép gyermekek szülei számára készült- sérült babának pontos iránymutatást adnak a PIC osztályokon, neurológiai osztályokon a fejlesztést illetően).Fejlesztőházunkban van tanácsadás, prevenció és fejlesztés is. Attól függően, hogy mi szolgálja a baba fejlődését. Forduljatok hozzánk bizalommal.Pacsirta team/ Reni(a táblázatot én “csak” megszerkesztettem. Az eredeti weboldalt csatoltam). #pacsirtatorna#konduktorvagyok#koraifejlesztes

Lóczy-féle mozgásfejlődési skála, #mozgásfejlődés #skála

2. hónapos baba- hasra fektetés

A tegnap megosztott táblázat arra tért ki, hogy mit mikor csinál a baba önállóan. Ha megnézitek a táblázatot még 1x, akkor láthatjuk, hogy a két hónapos baba önállóan semmilyen nagymozgást nem kivitelez. Szóval nem kell megijedni, ha még nem forog, vagy nem gurul önállóan az oldalára. Teljesen normális  (lehet, hogy vannak skálák, amik „már” kérik, de azért ez még barátok közt is korai lenne).

Szóval a hasra fektetést akkor csinálja a baba, ha mi felnőttek hasra tesszük. A mozgásfejlődés „első” állomása a „hason levés”. Szakmán belül is rengeteg az ellentét (szóval ne lepődjön meg senki, ha az A módszer azt mondja, hogy ohh ezt már rég tudnia kéne, a B módszer, meg legyint, hogy hagyjuk már 2 hónapos; van még ideje megtanulni. Orvosok ugyanígy. Nincs könnyű helyzetben a szülő.)

Amit ezzel kapcsolatban tanácsolni tudok:

–          a 2. hónaptól kezdjük el a babával megismertetni a hason levést

–          ne hadjuk egyedül ebben a pózban

–          énekeljünk neki szemből, beszéljünk hozzá, támogassuk

–          motiváljuk játékkal, vagy a hangunkkal, szemkontaktussal

–          tartsuk be a fokozatosság elvét (ne várjuk el tőle, hogy egyből „szeresse” és „megcsinálja”)

–          keményebb talajon gyakoroljuk (pl. tatami, jógamatrac)

–          pár perccel indítsunk, fokozatossan legyen több perc

–          vegyük figyelembe a baba egyéni adottságát (!!!) egy 5 kilóval született baba nem ugyanazt fogja produkálni, mint egy 3 kilóval született baba

–          próbáljuk ki szülőként, hogy mit várunk el (!). Én szoktam tanácsolni a szülőnek, hogy feküdjön a hasára és tartsa a fejét. Nem könnyű 😊 hát még egy frissen világra jött csecsemőnek mennyire nem könnyű. Egyébként ezt azért is szoktam tanácsolni, mert a szülő így „látja”, amit a csecsemő láthat (ha nincs előtte semmi, nem lesz annyira motivált emelgeti a buksiját) és „érzi”, amit a csecsemő érez (az ágyba belesüpped , a talajon könnyebb emelnie a fejét)

–          illesszük be a napirendbe. Képzeljük el, ha mi is mindennap máskor járnánk edzeni

–          vannak rossz napok, ilyenkor ne a hason fekvés legyen a lényeg

–          evés, alvás, levegőzés az első és ez után lehet próbálgatni a hason fekvést

Mikor?

–          minden baba más, minden családnak más a „tempója”. Van, aki reggel aktív, van, aki délután. Van, ahol a tesó olyan jól elszórakoztatja a kicsit, hogy össze-vissza van (igazából nincs össze-vissza, mert a nagy egész pontosan „ad” egy napirendet, csak ezt lehet, hogy már észre sem vesszük, de a baba már tudja néhány hetesen, hogy mikor „nagyobb a zaj” otthon)

Mennyit?

–          változó. Van baba, aki egyből kedveli a hason fekvést, van baba, aki nem szereti. Ha nem szereti a baba, akkor a motiváció és a fokozatosság elve mindenképp legyen a szülők szeme előtt! Nem baj, ha a szomszéd babája már 5×25 percet is elvan egyedül hason. Az egyik kollégám mondta, hogy eddig egy gyerek sem maradt a hátán 😀 és tényleg nem.

Mit kerüljünk?

–          azt a szülői érzést, hogy ha ezt most nem csinálja a gyerek, akkor nem lesz okos (??!!)

–          azt a szülői érzést, hogy nem vagyok jó szülő, mert ezt sem tudjuk megcsinálni

–          azt a szülői érzést, hogy ez most egy feladat

–          azt a szülői érzést, hogy nyűg az egész

–          minden negatív érzést és félelmet. A baba minden szülői rezdülést érez, amint görcsöl a szülő a hason fekvésen, abban a pillanatban megérzi a baba.

Előfordulhat, hogy sírni fog az első próbálkozások alkalmával. Keressük a legoptimálisabb körülményt: nem fáradt, nem éhes, nem fáj a hasa- hasfájós babáknál valós fizikai fájdalommal járhat, mert nyomja a hasát- nincs tele a pocakja és egyébként jó kedvű-> szerintem annyira nem is nehéz megtalálni az ideális pillanatot😊 viccet félre téve. Konduktorként értem, hogy annyi a dolog és még ez is……

Valóban fontos a hason fekvés?

–          Igen. Ezen a mozgásformán alapszik a legtöbb elemi mozgás. Az, hogy miért fontos, hogyan „kell” emelnie a fejét, már nem írom le. A csapból is ez folyik (mikor- hány fok stb…). Megint csak betenném a tegnapi linket hivatkozásnak: https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_524_Gyermekgyogyaszati_kezikonyv_1/ch02s03.html  Ez, mint az elején már említettem, nem önálló mozgás.

Felmerül kérdésként, hogy fáj a hason fekvés?

–          Alapjában véve nem. Egy új helyzet, amit a baba nem feltétlen él meg  komfortosnak. Sírással jelzi ezt nekünk. Ahogy írtam, hasfájós/regulációs zavarban szenvedő  babáknál más lehet a helyzet! (erre szakirodalmat nem találtam, de a tapasztalat ez mutatja).

–          Sőt, az idegrendszer erre előre van „programozva”. Tudja, hogy ezt „kell” csinálnia; mármint a hason fekvést és fejemelést.

Szabad szülőként segíteni?

-IGEN!!! Tartsuk meg a homlokát, segítsük a karját megtartani.

Mi van, ha tényleg nagyon keservesen sír?

–          ha kizártunk mindent (hasfájás, betegség stb….) csak utána: tanácsadás –prevenció!!

Nagyon aranyos gyakorlatokkal lehet a babával megszerettetni a hason fekvést (anya mellkasán pihi, 1-2 nagylabdás gyakorlat, karban fogni, úgy hogy a baba a hasán van….). Én első körben itt sem vagyok egy intenzívebb fejlesztés/gyógyítás/stb mellett (kivéve persze, ha indokolt). Erre mondta egy másik kollégám, hogy jó, hogy nem a hasban kezdjük el a babát kezelni 😀

Természetesen elfogadom, ha a szülő úgy érzi, hogy az ő babáján csak egy intenzívebb fejlesztés segíthet. Azt érdemes végig gondolni, hogy vajon mi lehet hatékonyabb a babának? Ha heti 1-2x „jól” megtornáztatják 40-50 percben vagy az, ha a szülő otthon, ideális körülmények között a hasára teszi pár percre minden nap a babát, számára is kedves gyakorlatokkal.

Ebben a kérdésben is próbáljunk meg úgy dönteni, hogy a „babát” nem hagyjuk ki az egészből. Ez egy annyira rövid és kedves időszak. Szülőként merjük élvezni azt az időszakot is (minden nehézség mellett). Fontos a hason fekvés, de nem biztos, hogy az a legelső (Maslow-i piramist nézzük meg megint).

Utolsó gondolat: altatás. Jelenleg az orvosi közösség azt tanácsolja, hogy ne altassuk a babát a hasán, de ha mégis hason altatjuk érdemes tudni: aktív izomtónus szempontjából az nem számít. Ekkor ugyanis kikapcsol az aktív izomtónus és nem fogja emelgetni a baba a fejét.

#konduktorvagyok #koraifejlesztés #hasalás #pacsirtatorna

Hiperaktivitás és túlingerlés kicsiknél

A hiperaktivitást legjobb tudomásom szerint az iskola körül diagnosztizálják. Tünetegyüttesek összeállása (https://www.adhdkozpont.hu/az-adhd-rol/), hosszas vizsgálat (orvosi és pedagógiai) és hosszas beszámolók összessége (szülők, pedagógusok, pszichiáterek, pszichlógusok), ami végül adhat egy diagnózist. Erről itt olvashattok többet: https://bhc.hu/betegsegek/hiperaktivitas/

Nemrég részt vettem egy online továbbképzésen (BHRG- Szabadegyetem- Szemelvények a neurológiai köréből gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára), ahol az egyik előadás éppen a hiperaktív gyerekekről szólt. A pszichiáter előadásában kiemelt egy kutatást, miszerint mára már bizonyított tény, hogy a hiperaktív figyelemhiányos (ADHD) gyerekek agya valóban másképp fejlődik. Jelenleg nem tudják, hogy mi az oka az ADHD kialakulásának. Ami biztos, hogy kezelhető és fejleszthető. Az ADHD-val élő gyerekek és felnőttek is ugyanolyan értékesek, mint bárki más J Tehát nem nevelési “hiba” nem táplálkozásbeli “hiba” és egyáltalában véve nem hiba, hanem egy fejleszthető és kezelhető állapot. Én ismerek ADHD-s felnőtteket és nagyon nagyon szuper emberek 🙂 

Aztán van a másik „oldal”. Van a nevelésből, környezetből fakadó „túlingerlés”, amit a köznyelv szintén „hiperaktivitásnak” nevez. Ez elkerülhető és nem feltétlen köthető a genetikához.

A tünetek lehetnek nagyon „hasonlóak”, de a háttérben valami egészen más húzódik meg (genetika kontra nevelés).

Egész nap pörög; nem alszik, nem figyel semmire, nem játszik, nagyon gyors a mozgásfejlődése, nem lehet leültetni enni stb…. A megfelelő neveléssel rengeteget lehet tenni, hogy a babánk ne legyen “ingerkereső”. A továbbiakban erről fogok írni.

Első körben nézzük meg a szüleit. Szóval, ha az apa és az anya is „pörög” egész nap, a terhesség is nagy „pörgés” volt, akkor ne legyünk annyira meglepődve azon, hogy az alma nem esett messze a fájától 😀 (nem arról van szó, hogy ADHD-sok a szülők, hanem azt jelenti, hogy egy pörgősebb életet élnek és nem tudnak a babájukkal sem „lelassítani”).

Aztán vannak a „felpörgetett” babák. Sok képernyő, sok okoseszköz, sok cukor bevitel, túl sok inger és ide beletartozik a felesleges túlfejlesztés is, akkor a baba idegrendszere egyszerűen megszokta az ingeráradatot és „kéri”. Ha nem kapja meg, akkor megkeresi.

Mit lehet tenni ebben az esetben, hogy elkerüljük a túlingrlést?

–          napirend, étkezés és levegőzés- (olvasgassátok @rozsegoss posztjait a napirenddel kapcsolatban  J )

–          megfelelő környezet-> kevés játék, életkornak megfelelő ingeráradat. Én nem azt mondom, hogy éljen a gyerek egy hangtalan lakásban, de picit gondoljunk bele abba, hogy mit élhet meg egy gyermek adott életkorban, adott élethelyzetben. Ezt úgy szoktam elmagyarázni a szülőknek, hogy a túl sok inger valami olyan a gyereknek, mintha mi mindig a vidámparkban lennénk. Nyilván egy hét után már nekünk is kevés lenne „csak a vidámpark”, mert megszokja az idegrendszerünk és „mindig többet akar”, de minimum ugyanazt. Márpedig sem az oviban, sem az iskolában nem fog senki „extra” ingert adni, azért, hogy a gyerek figyeljen az óvó nénire vagy a tanár nénire (az iskola rendszerbe nem mennék bele, mindenki tudja, hogy mi van és nagyjából mi vár a gyerekre oviban, iskolában).

–          étkezés: erről nem én fogok nektek írni, de mindannyian tudjuk, hogy nagyon fontos J @Gabiszoloszem szuper tippeket ad, nézegessétek az Instáját

–          kevés tv, kevés okoseszköz, de lehetőleg semmi. A TV és az okoseszközök között az a különbség, hogy az okoseszköz interaktív, válaszol, visszajelez-> sokkal gyorsabban, sokkal mélyebb függőséget okozhat és (!) az agy bizonyos részei „kielégülnek”, mert úgy éli meg, mintha megcsinált volna a gyerek valamit, de a megfelelő agyterületek NEM aktivizálódnak. Érthetőre lefordítva: a gyerek húzogatja a katicákat a virágra. A tévhittel ellentétben ez nem ugyanaz, mintha gyurmázna, virágot szedne, homokozna!! Nem ugyanazok az agyterületek aktivizálódnak! Az is fontos infó, hogy pár perc okoseszköz mennyire felpörgeti a gyerek idegrendszerért és hisztisebb lehet, romolhat az alvása.

–          mozgás: megfelelő mennyiségű és minőségű mozgás (nem kell a gyereket túlpörgetni,  de elég lehetőséget kell megkínálni a szabad mozgásra).

–          a tévhittel ellentétben a gyereket nem szükséges „szórakoztatni”. A pici baba igényli, hogy beszéljünk hozzá, ott legyünk, megmutassuk neki a világot az ő szintjén, de a folyamatos „fejlesztést” és „vele történő foglalkozást” alapjában véve nem igényli. Mi is nagyon elfáradnánk, ha valaki folyamatosan mutatni akarna nekünk valami újat

–          ismétlés: a babák (és a gyerekek is) szeretik az állandóságot.

Hogyan fejlődik a figyelem?

Ugyanúgy, mint bármi más. A fokozatok egymásra épülnek. Van egy folyamatos mennyiségi (egyre többet tud pl. megülni az ebédnél a gyermek, egyre többet időt játszik, elmélyül a tevékenységeiben) és egy minőségi változás (már nem csak pakolgatja a kockákat, hanem bedobja a formabedobóba. Vagy egy játékot több oldaláról kezd el felfedezni).

A mai „felpörgetett” világban nagyon sok minden befolyásolhatja a babánk figyelmi fejlődését. Figyeljünk rá és megfelelő ingerekkel segítsük ennek a folyamatnak a természetes fejlődését J

Amire szeretnék rámutatni: az ADHD egy genetikai alapú eltérés. A “túlingerlést” pedig sok esetben mi felnőttek csináljuk a gyerekekkel. Az egyiket lehet és szükség esetén kell fejleszteni (ADHD), a másik pedig egy megfelelő neveléssel könnyen elkerülhető. #pacsirtatorna #adhd #koraifejlesztes #konduktorvagyok #konduktorafejlodesert

Mi az a kinesio tape?

Az első kérdés az szokott lenni, hogy lehet-e gyerekeknél használni. A válasz: Igen.

A második kérdés általában, hogy „fáj-e”? Nem. A levételnél előfordulhat némi kellemetlenség, amennyiben az ember nem megfelelő módon szedi le (leáztatni, oljazoni), de a tape önmagában nem fáj.

Ez egy speciális „ragasztócsík”, ami úgy működik, mint a bőr. Eléggé ruganyos (szóval mozog együtt a bőrrel) és légáteresztő (érdemes jó minőségűt választani).

Mire jó?

  • Fájdalomcsillapítás
  • Izomtónus szabályozása (túl feszes vagy túl laza izomzat esetén)
  • Gyulladáscsökkentés
  • Duzzanatok gyors csökkentése a nyirokkeringés serkentésén keresztül
  • Instabil ízület támasztása, torzult ízület korrekciója
  • Torzult, részlegesen szakadt izmok korrekciója, rehabilitációja

*: Forrás: www.oriolus-med.hu

Egy ragasztás kb 7 napig lehet fent. Ezután érdemes pihentetni a felületet (2-3nap). Egy területen pár hétig lehet újra ragasztani (attól függ mit ragasztunk, de én 5 hétnél tovább semmit nem ragasztok gyerekeknél.) Lehet benne fürdeni is.

Egy pár napos továbbképzés keretén belül lehet elsajátítani tape használatot (több központ is van Magyarországon). A képzést alapvégzettséghez és szakmai gyakorlathoz is köthetik (érdemes minden esetben megnézni az alapvégzettséget, de ez nem csak a tape-re igaz).

Az orvosok véleménye nagyon megoszlik. Van, aki elfogadja a tape használatot, maga is használja. Van, aki teljesen elutasítja, mert hülyeségnek tartja. Én szívesen dolgozom össze ortopéd orvossal, aki velem együtt gondolkodik, hogy mit és hogyan kellene ragasztani.

Miket ragasztok én a legtöbbet:

  • 6 éves kor alatt köldöksérv. 6 éves kor felett műtik meg a gyerekeket, ha addig nem oldódik meg ez a probléma. Több műtétet sikerült már elkerülni ezzel a módszerrel
  • tartási problémák- segíthet az aktívtorna, a manuál terápia és/vagy a kiropraktika mellett. Önmagában a tape nem oldja meg a tartási problémát, de remek kiegészítő lehet (véleményem szerint). Ebben az esetben is összedolgozom a társszakmákkal és az orvosokkal is
  • lábfej problémák- ugyanaz igaz, mint a tartási problémákra. Önmagában én kevésnek tartom a tape-et, de rengeteg aktív tornával és egy jó cipővel nagyon szépen korrigálja a lábfejet
  • „o-láb”- több, nagyon látványos korrekciót is sikerült rövid időn belül a tape-pel  és aktív tornával elérnem J

Hason vagy háton?

Hason vagy háton?

Rengetegen írtok ezzel a témával kapcsolatban, hogy mi a jó. Igyekszem egyesével is válaszolni, de gondoltam egy gyűjtő poszt talán mindenki segítségére lehet.

Amit nagyon fontos megkülönböztetni:

  • ébren vagy alvás közben.

Az aktív izomtónus alvás közben „kikapcsol” a babáknál is- tehát a mozgásfejlődés szempontjából szinte teljesen mindegy, hogyan alszik a baba. A keményebb kókuszmatracot ajánlják a legtöbben. Ne használjatok párnát a baba feje alatt. Az egész kis teste egy síkban legyen-> ez az irányvonal (legjobb tudomásom szerint) a hazai gyermekorvosok és védőnők körében (szóljatok amúgy, ha lemaradtam valamiről).  

Szintén a hazai gyermekorvosok és védőnők ajánlása az, hogy a baba az első hónapokban aludjon a hátán. Ez egész egyszerűen azért van, mert ez sokkal biztonságosabb. Ha esetleg bukik, az „elfolyik” oldalra és biztosan kap levegőt egész éjszaka.

Ha meg valamiért úgy alakul, hogy a baba hason alszik, akkor érdemes egy légzésfigyelőt beszerezni. A légzésfigyelőhöz egyből egy elsősegély és/vagy életmentő tanfolyam is hozzákapcsolódik, ugyanis ha jogosan riaszt be a légzésfigyelő, akkor jó tudni, hogy mit kell csinálni a babával (ez nyilván nem csak a hasonfekvős babáknál igaz, de náluk különösen fontos).

Napközben hason töltött időről már írtam egy másik posztban; hason fekvés a 2. hónaptól.

Ami nagyon fontos, hogy a „tévhittel” ellentétben a babának igenis „dolga”, hogy ébren legyen a hátán is pár hónapos korában! 5-6. hónap körül a baba elkezd több időt hason tölteni (nem mindegyik- attól függ, mekkora a baba!), mint háton és onnantól alig tudjuk majd a hátára fektetni (idősebb anyukák gyerekei jelentkezzetek- pelenkázás?). Az agy fejlődése szempontjából ez az időszak is egy nagyon fontos állomás- háton fekve tudja nézegeti a kezét, az ujjait, mindkét kezével egyszerre tud játszani és tud játszani a lábaival is. Adjuk meg nekik ezt az időt J

További kérdéseidet próbáld meg olyannal átbeszélni, aki látja az adott fekhelyet és a babádat (védőnő, háziorvos vagy menj el nyugodtan egy tanácsadásra konduktorhoz, gyógypedagógushoz). Látatlanban nehéz bármit is írni J Köszönöm a megértést! Reni #konduktor #pacsirtatorna #koraifejlesztes

Mikor teszek jót a babának?

A fejlődés és a fejlődési skálák nem egy kőbe vésett dolgok. Árnyalatok, átmenetek vannak és nagyon sok minden belefér az ép fejlődésmenetbe. Az idegrendszer (vagyis a gyerek) reagál a körülötte történő eseményekre- sírással, nemalvással, nemevéssel, szúrós tekintettel, vagy esetleg egyáltalán nem reagál (szokták mondani, ha nem sír a baba, az nem jó jel-> ezzel reagál a környezetére az első hónapokban). Ha nem is rögtön, de érezni fogjuk rövid időn belül a hatását, ha valami nem jó a fejlődő idegrendszernek. Bízzunk abban, hogy a babánk jelzi, ha valami nem jó neki, ha valamiből többet-kevesebbet szeretne (pl. betesszük egy pozícióba, amit még nem tud megtartani- ülés és dől jobbra balra, előre…). Szülőként nagyon fontos feladatunk, hogy figyeljük a babánkat, a reakcióit és a valós problémára reagáljunk. A babánkat próbáljuk meg az itt és mostban nevelni (nem szó szerint, de azért ne tornásztassuk agyon, mert majd „nagyon okos” lesz). Persze legyen a szemünk előtt, hogy egy egészséges, boldog, kiegyensúlyozott felnőttet szeretnénk belőle- amibe az ép fejlődésmenet is beletartozik, de ésszerű határokon belül (pl. egy 4 hós babától ne várjunk még gurulást, egy 12 hós babától ne várjuk, hogy ismeri a színeket). Bízzunk abban, hogy a baba kicsi korától kezdve KIFEJEZI, ha valami nem jó neki (én ugye most a túlfejlesztésre gondolok, de ez bármire igaz lehet). Szülőként pedig merjünk hallgatni arra a kis belső hangra, ami azt mondatja velünk, hogy valamivel kell foglalkozni, valamivel pedig nem, mert majd helyre áll magától. Próbáljuk meg a „nemjót” és az „első találkozást” valami újjal szülőként elkülöníteni (sok baba sír pl az első fürdetésnél, de aztán idővel az lesz a nap csúcspontja, mert imádni fogja a vizet- természetes, hogy az első alkalommal sírt, éppen adaptálódott az idegrendszere). Minden új dolgot szép fokozatosan, napirendbe illesztve vezessünk be a baba életébe. A fejlődés sokkal inkább egy folyamat. Egy csodaszép folyamat. Én tényleg minden szülőt arra bíztatok, hogy élje meg ezeket a pillanatokat olyan kérdések sorozata nélkül, hogy „ez most jó a babának”, „ezzel most fejlesztem”, „ez miatt okos/nem okos lesz a gyermekem”. És ha bizonytalanok vagyunk, nem tudunk túljutni egy problémán, a belső hang azt mondatja velünk, hogy kérjünk tanácsot, akkor tegyük azt. Szülőként ne az legyen az első, hogy „rosszat” tettem a babámnak, nem vagyok jó szülő….a gyerek nem egy „gép”, ami csak fejlődik vagy nem fejlődik. A gyerek reagál- nem 6 év múlva, hanem rövid időn belül. Gondoljunk arra, hogyha életkorának megfelelően neveljük, igyekszünk az arany középutat megkeresni (ami a babának, családnak jó) és a helyzetet mindenki élvezi, akkor azért annyira nem járhatunk tévúton  (A bejegyzés ép babák szüleit szólítja meg) #pacsirtatorna #koraifejlesztes #konduktor

© 2024: Pacsirta Mozgásfejlesztő Kuckó | Awesome Theme by: D5 Creation | Powered by: WordPress